Örökségünk, avagy a múlt kötelez

2000 – ben jelent meg az anyanyelvi oktatás újraindításának 50. évfordulója alkalmából iskolánk JUBILEUMI  EMLÉKKÖNYVE, melyet
Dr. Budai Ernő állított össze.
Az iskola, mint a gyermekek nevelését, oktatását, és  a tudományok eredményeinek közvetítését biztosító intézmény – Ipolyszakálloson már a XVIII. század elejétől egyes források szerint 1714 – től működik.
Az első írásbeli dokumentum az iskola létezéséről Szőgyéni Ferenc plébános által megírt CANONICA  VISITACOI ellenőrző vizsgálat 1779 május 24 – én kelt. Az iskola az 1777 – ben Mária Terézia által kiadott RATIO EDUCATIONIS – mely a felekezeti iskolákat állami felügyelet alá helyezte, illetve az 1806 – ban I. Ferenc által kiadott 2. RATIAO EDUCATIONIS, amely többek között a protestáns tanügyi autonómiát – alapján működött.
Az iskola a templom mellet épült fel, hasonlított a többi parasztházhoz. Szalmafedele volt. Az egyenes folyás elülső részében volt a kétszobás, egykonyhás tanítói lakás, hátul pedig a tanterem, melyben a téli időszakban búbos kemence biztosította a meleget. Az épület 1875 – ben leégett. Az újjáépítéssel megváltozott az épület formája – a tantermet elöl derékszögben építettek hozzá.
Az ágostai hitvallású evangélikus egyház iskolája 1832 – ben nyílt meg. Az iskola egy volt uradalmi molnár telkén épült fel. Az iskolák működését törvények szabályozták. Az 1876. évi XXVIII. Törvény 9. es 13. § – a a helyhatósági iskolaszékek létrehozását írta elő. Az 1868. évi XXVIII. t örvény 25. § – a pedig az iskolafenntartó szerinti elnevezést mondta ki.
Az 1918 október 28 – án kikiáltott Csehszlovák Köztársaságban új törvények szabályozták az oktatás, nevelés folyamatát.
1919 – ben a magyar tanítóknak hűségesküt kellett tenniük a köztársaságra
1922 – ben a 226 – os számú törvény előírta a kötelező nyolcéves iskolalátogatást
1922 – ben a magyar pedagógusoknak a szlovák nyelvtanfolyam abszolválása után meg kellet védeniük oklevelüket
1928 – ban a szegény családból származó gyerekek állami támogatást kaptak a tankönyvek megvásárlására
Ipolyszakállos nagyra becsült krónikása Dorovolni Antal, felkutatta, és az utókor számára feljegyezte a felekezeti iskolák tanítóit, akik egyúttal jegyzők is voltak, és a nép nótáriusoknak vagy mestereknek nevezte őket.